Skydive Balaton

Így lettem ejtőernyős - Zsolt beszámolója

AFF képzés kiugrás

Már kisgyerekkorom óta az volt az álmom hogy egyszer ejtőernyős legyek

Bár ha ezeket a sorokat olvasod, akkor valószínűleg te is így vagy ezzel. Jó sokáig halogattam mire elszántam magam, de végül 30 évesen felkutattam az interneten a legjobb szolgáltatást nyújtó tandemugrásokkal foglalkozó csapatot.

Ez volt a Skydive Balaton, Siófokon

Persze nagy izgalommal vártam az ugrást, ami tényleg nagyon élmény volt, 200 km/h sebességgel zuhanni 4000 méterről 50 másodpercig, de végső soron arra jöttem rá, hogy azért ez elég passzív tevékenység. Rá vagyok kötözve egy másik ejtőernyősre, és semmi dolgom sincs, csak élvezni a zuhanást. Nekem ennél több kellett, én szabadon akartam repkedni, bukfencezni, és magam akartam nyitni az ernyőt is.

Én az a fajta ember vagyok, aki úgy gondolkozik, hogy egyszer élünk

és elhatároztam, hogy a következő évben lemondok a nyaralásról, helyette inkább elkezdem az AFF tanfolyamot Siófokon! Első körben felhívtam Takács Krisztát, aki már az első beszélgetésünkkor nagyon kedves, és segítőkész volt. Röviden összefoglalta a tanfolyam menetét, és már egyeztettünk is egy időpontot a kezdéshez. Hogy mi is az az AFF képzés? A legjobb, és leggyorsabb módja annak, hogy ejtőernyős lehessél. Régen, leginkább a honvédségnél képeztek ejtőernyősöket, ami egy több hónapig tartó folyamat volt. Hónapokig kellett edzened, mire eljutottál az első bekötött ugráshoz, párszáz méterről, azonnal nyíló ernyővel. Az AFF egész más. Itt már a tanfolyam első napján rád adják az ernyőt, és egy fél napos felkészítés után irány a 4000 méter!

Siófokon, a világon leginkább elterjedt amerikai USPA rendszerben képezik az ejtőernyősöket

. Az AFF képzés tulajdonképpen egy gyorsított szabadeső képzés, ahol zuhanás közben kell elsajátítanod a szükséges mozdulatokat, testtartásokat, amivel majd magabiztosan irányítani tudod magad. Az első három ugrás minden esetben két oktatóval történik, akik a kiugrástól az ernyő nyitásáig, fognak és vigyáznak rád, figyelik, és videóra veszik a mozdulataidat, hogy leérkezve könnyedén tanulj az esetleges hibákból. A negyedik ugrástól már csak egy oktatóval mész fel, de ő is fokozatosan szabadjára enged, hogy elsajátítsd a fordulatokat, bukfenceket, és hasonló mutatványokat. Később már önállóan ugrasz ki, az oktató csak a közeledben figyel. Ha minden jól megy, a 10 ugrás után már teljesen önállóan ugorhatsz, ami egy óriási élmény! Nálam azért nem ment minden olyan egyszerűen, de azóta már az 50. ugrásomhoz közeledem.

Egy májusi napon kezdtem a felkészítést.

Eleinte kicsit aggódtam a nyelvi akadályok miatt, mivel az oktatók Szlovéniából jönnek, akikkel angolul kell kommunikálni. Én tudok angolul, de nem voltam biztos benne, hogy a nyelvtudásom elég lesz e. Éppen ezért az oktatóim intéztek tolmácsot is, de végül nem volt rá szűkség. Az elméleti képzés abból állt, hogy bemutatták hogyan is néz ki egy ejtőernyő, melyik kezelőszerv mire való, ezeket még a földön ki is próbálhattam. Minden szükséges biztonsági protokollra alaposan felkészítettek. Sokat segített, hogy végignéztük egy csomó oktató videót, és pontról pontra be kellett magolnom, hogy mi mindenre kell figyelnem az első ugrásnál. Ez az első ugrásnál tényleg nem olyan sok. Fel kell venni a földön begyakorolt helyes testtartást, hogy stabilan tartsam a pozíciómat. Ezen kívül az első ugrásnál fontos még a magasságtudat, ami azt jelenti, hogy 5 másodpercenként kell figyelnem a magasságmérőt, valamint az oktatók kézjelzéseit. Legalább háromszor meg kell fogni a nyitózsinórt, hogy szokjam az elhelyezkedését. A megfelelő magasságban pedig nyitni kell. Az ernyő nyitása után gyakorlatilag egyedül marad az ember, de 230-as méretű tanulóernyővel igazán gyerekjáték biztonságosan leszállni.

Földet érés után

megnézzük, és kielemezzük a videókat, megbeszéljük mit csináltam jól vagy rosszul, mire kell a következő alkalommal odafigyelnem. A soron következő ugrásoknál az oktatók folyamatosan elengednek, és megtanítják az alapvető mozdulatokat. Meg kell mondjam, hogy én lassan haladtam előre. Hiába kérleltek az oktatók hogy lazuljak el, mellettük valahogy folyamatosan bizonyításkényszerem volt, és rendre elfelejtettem a legfontosabb szabályt: egyszerűen élvezni a zuhanást. De egyszer csak eljött egy pont, amikor hirtelen megérettem miről beszélnek. Mindig a feladatra és a helyes testtartásra koncentráltam, és nem figyeltem kifelé, pedig valahogy minden ezen múlik. Amint megérti ezt az ember, a teste valahogy alkalmazkodik a helyzethez, és innentől magabiztosan irányítani tudom a zuhanásomat. Ezek után már nagyon gyorsan haladtam, és persze nagyon élveztem. Óriási élmény volt, amikor azt mondták az oktatóim, hogy "Ok, most már mehetsz egyedül!" Nem volt semmi feladat, szabadon azt csinálhattam, amit akartam, persze gyakoroltam is a tanultakat.

Az AFF képzéssel azonban még nincs vége a folyamatnak.

Ahhoz hogy megszerezd az A vagy B fokozatú jogosítványt, meg kell lennie a 25 illetve az 50 ugrásnak, és közben fejlődni kell. Ekkor jönnek az edző ugrások, amikor egy képzett edző, vagy oktató ugrik veled, gyakoroljátok például a levegőben való összekapcsolódást, vagy éppen amit szeretnél. Én jelenleg valahol itt tartok. Az ejtőernyőt leszámítva megvásároltam minden szükséges felszerelést, és igyekszem tovább fejleszteni a tudásomat, amellett hogy élvezem a valóra vált álmomat! Ejtőernyős lettem!