Skydive Balaton

Valóra vált álmok - Viktor beszámolója

Viktor álma - Hawaii

A kezdetek

Az én történetem pár évvel ezelőtt kezdődik, mikor elkezdtem érdeklődni az ejtőernyőzés iránt. Lenyűgöztek az interneten található videók és fényképek százai, ahol a résztvevők arcáról le sem lehet törölni a vigyort. Nagyon sokáig elérhetetlen álomnak tűnt, de éreztem, hogy ez az ami nekem kell. Napról napra egyre jobban érdekelt a téma és végül 2014. decemberében megszületett a végső elhatározás: belevágok! Ekkor kerültem kapcsolatba Takács Krisztivel aki roppant segítőkészen és gyorsan ellátott a kellő információval, hogy mire is lesz szükségem a képzés megkezdéséhez.

Itt kezdődött el a nagy visszaszámlálás, ugyanis a szezon csak 2015. áprilisában kezdődött. Megszereztem a repülőorvosi alkalmassági igazolásom és számoltam a napokat a kezdésig.

Aztán elérkezett a nagy nap!

Április 11-e, szombat. Szezonnyitó és safety day a Skydive Balatonnál. Életemben most először jártam Balaton Kilitin. Új környezet, új emberek, új érzések. Mindenki nagyon barátságos volt az első pillanattól kezdve, a hely meg csodaszép és modern.

Ezen a napon ismerkedtem meg a szlovén oktatómmal, akivel angolul tudtunk kommunikálni a képzés során. Már aznap meg is kaptam a földi elméleti képzést, mely a hajtógatócsarnokok egyikében történt. Megismerkedtünk a felszereléssel, annak működésével. Megtanultuk a levegőben használt kézjeleket és jelentésüket. Megnéztünk és kielemeztünk egy jó adag oktatóvideót amelyek az esetlegesen felmerülő helyzetekre készítenek fel. Ezek után elkezdtük begyakorolni az első ugrás tematikáját. Lépésről lépésre kellett ismételnem a mozdulatokat a kiugrástól kezdve a landolásig.

Ezután próbálhattam fel először egy ejtőernyőt.

Azt hittem az oktatóm a saját felszerelését adta rám, mivel vadonat újnak tűnt. Arra számítottam, hogy a tanuló ernyő majd egy ütött kopott 10 éves csoda lesz. Mikor megkérdeztem, hogy én melyikkel fogok ugrani, akkor mondta, hogy azzal ami rajtam van. Nagyon kellemes meglepetés volt, biztonságban éreztem magam abban a felszerelésben. (A bérelhető ejtőernyőket a szlovénok minden évben cserélik, így a felszerelésre sem lehet panasz.)

Mire jó a szélcsatorna?

Az első napomon már nem maradt idő ugrásra, vasárnap és a rá következő hétvége a kedvezőtlen időjárási feltételek miatt le lett fújva. Kapva az alkalmon elmentem szélcsatornába felkészülni az első ugrásomhoz. 15 percet töltöttem összesen a csatornában, ahol megtapasztaltam, hogy a legapróbb mozdulatok is milyen kihatással vannak az ember mozgására a levegőben. Ezúton is köszönöm Sztojcsev Tamásnak a felkészítést!

A szélcsatornázást követő napon érkezett el életem első ugrása. Sokakkal ellentétben én nem ugrottam tandemet korábban, így még csak sejtésem sem volt, hogy mi fog rám várni. A szabadesés első másodperceit életem végéig nem fogom elfelejteni, leírhatatlan érzés!

A további ugrások során egyre magabiztosabbnak éreztem magam a levegőben, korábbi félelmeimet is sikerült leküzdenem. Minden jól alakult, egy vizsgaugrást sem kellett ismételnem.

A haladás

A várva várt igazolvány

Az oktatók minden ugrást rögzítenek a sisakkamerájukkal és minden ugrást követően ezeket ki is elemeztük. Ilyenkor vettem én is észre olyan apró hibákat amik odafenn fel sem tűntek. Ez nagyban megkönnyítette a fejlődést ugrásról ugrásra, talán ezért is működik ennyire hatékonyan az AFF képzés.

A 9. és egyben utolsó vizsgaugrásomat követően már egyedül ugorhattam. Nagy mosollyal az arcomon ugrottam ki a helikopterből, szabadesés közben végre volt időm megcsodálni a Balatont a naplementében. Ez a látvány a földről is csodálatos de fentről még gyönyörűbb!

Szorít az idő

Az ‘A’ licensz megszerzéséhez viszont 25 igazolt ugrásra van szükség. Tudtam, hogy ezt minél hamarabb teljesítenem kell, mivel júniusban utaztam az Egyesült Államokba 3 hónapra. Sürgetett az idő és a folyamatos rossz idő nem könnyítette meg a dolgomat. Az utolsó 5 ugrásomat 3 nappal az indulásom előtt Szlovéniában ugrottam meg. A papíromat már Amerikában kaptam kézhez, de így is sikerült hivatalosan is ejtőernyőssé válnom! Egy nagy álom kipipálva, jöhetett a következő.

Már második nyaramat töltöttem az Államokban munkával és utazással. Így másodjára konkrétabb céljaim voltak a munkát követő utazással kapcsolatban. Az első alkalommal elhatároztam, hogy ha visszatérek, akkor Hawaii-ra megyek utazni. Szerencsémre minden jól alakult és ezt az álmot is sikerült valóra váltanom.

Már csak egy nagy vágyam volt soron: Hawaii-on ugrani.

Sokáig úgy nézett ki, hogy a sors megviccel. Az utolsó napokra volt betervezve az ugrás, de ekkor borzalmas idő volt a szigeteken és az előrejelzések sem voltak bíztatóak. Valami csoda folytán az utolsó kinn töltött napomon felszakadozott a felhőzet a reptér felett. Sikerült bekerülnöm az első felszállásba és a repülőn én voltam az egyedüli solo ugró. Rajtam kivűl csak tandemesek voltak és kamerások. Az ajtó nyitását követően nekem kellett elsőként ugranom. A szabadesés az óceán és a sziget határán felejhetetlen élmény, nyitást követően is igyekeztem kiélvezni a gyönyörű látványt. Leszállás után értesültem róla, hogy törölték a további felszállásokat, mivel az időjárás ismét rosszra fordult. Iszonyatosan boldog voltam, hogy ekkora szerencsém volt, hogy a körülmények ellenére is sikerült megélnem ezt az álmot! Mondanom se kell, le sem lehett törölni a vigyort az arcomról.

Ez volt az az érzés amiről csak álmodoztam hónapokkal korábban!

Kék eget!

Viktor
Hawaii DZ a levegőből

Ugrásra készülve

 

Tags: AFF, ejtőernyős oktatás, álmok