49 éves múltam, amikor kitaláltam
– hogy honnan, azt nem tudom –, hogy 50 éves koromban szeretném kipróbálni a tandemugrást. Gondoltam megkímélem a családot, hogy törjék a fejüket a jubileumi ajándékon. A gondolatot tettek követték és elkezdtem bőszen nézegetni a tandemes videókat, olvasgatni a hozzájuk fűzött kommenteket. Addig tettem mindezt, amíg ellenállhatatlan vágyat nem éreztem az ugrás iránt! Ez, azért volt nagyon furcsa számomra, mert tériszonyos vagyok, vagy is voltam! Maximum egy hokedlire mertem felállni, ha nem volt biztonságos kapaszkodó! És jött a lehetőség, az ötlet kipattanása után pár héttel, hogy kedvezményesen lehet egy tandemet abszolválni az Ugrani Jó jóvoltából, még ez év tavaszán. Így esett, hogy befizettem rá és el is mentem. Sőt, földet érés után befizettem gyorsan még egyet, hátha nem jól fogtam fel az egész lényegét és talán nem is olyan jó! De bizony, nagyon is jó volt! Jó, még annál is jobb!!!
Cikk folytatása